Igen vagy nem...

Ismét elgondolkodtam, hogy van e létjogosultsága 

eme blognak. Ha a látogatottságot nézzük, ami 

néha a nullával egyenértékű, nem biztos hogy 

hiányozna a palettáról, valljuk be nem hiánypótló 

műremek. Mégis úgy döntöttem, egyenlőre 

folytatom az ügyködést, hogy meddig azt 

egyenlőre nem tudom...

Na szóval, a következő dolgokat gyártottam: 

A cserép átmérője 38cm,  felkérés jótékonysági célra. 

Szerencsefák féldrágakő és korall. A zöld amazonit, 

a halvány rózsaszín rózsakvarc, és a piros korall. 

Befoglalás, most tízforintosok estek áldozatul. 

Hát egyenlőre ennyi. Majd érkezem, valamikor...

Ballagás után

Nos megtörtént, elballagott a kisebbik lányom.

Magunk mögött hagytuk az általános iskolát, most már a kicsi 

is a középiskola padját koptatja szeptembertől.

Ajándékokat készítettem a tanároknak, ezzel is megköszönjem

 a munkájukat. Persze jó szokásom szerint, 

a felét nem fényképeztem le, amit igen azt felteszem.

A hölgyek láncaiból elmaradt egy zöld bogyós 

és egy barna dupla lánc, hát ez van.

A tanár urak ajándéka okozott némi fejtörést, hogy mi is 

legyen, mert hát a nyaklánc az ugye...., na szóval 

kristályfácska lett. És a csomagolás:

Mert hát szeretem bonyolítani a dolgokat, meg ugye kézműves 

dologhoz kézműves körítés dukál, így készítettem hozzá 

kísérő lapot, persze idézettel.

Az osztály ajándékát ( könyv utalvány), az 

osztályfőnöknek, egy csokor virág kíséretében, 

ebben a tokban adtuk át. A belsejében idézet és 

a gyerekek aláírása.

Na és persze nálunk semmi nem megy simán, 

az unokatesó is most ballagott, órára pontosan, 

csak nem ugyanebben az iskolában. Azért megoldottuk, 

az ajándékai:

sk csokor,

és  egy lánc karkötővel.

Nagy a család, a gyerek által begyűjtött kazalnyi 

virágkötészeti műremek. 

Kristály fácska

Lányom osztályfőnökének készült évzáró 

ajándéknak. Nem sikerültek a képek 

úgy ahogyan szerettem volna, lehet hogy 

újra fényképezem.