Végre már márciust írunk, éppen ideje hogy kitavaszodjunk. Kezdem nagyon unni a hideget és a dolgaim is nagyon összejöttek. Néha erőt vesz rajtam a byroni spleen, néha csak tele van a hócipőm mindennel. Fűzni sincs igazán kedvem, varrtam pár dolgot, készítettem pár féle kokárdát, majd felrakom, varrtam a lányomnak még egy fellépő ruhát, törzsit, de igazán semmi említésre méltó. Tömören ennyi. Igaz eredménynek mondható hogy a tavalyi depimnek egyenlőre, és remélem véglegesen nyoma sincs. Talán le tudtam zárni magamban egy korszakot, folyamatot, ki tudtam mászni a lelki gödörből, szóval ez is eredmény. Jár az agyam néha ezerrel mit lehetne alkotni, azután nem csinálok semmit, máskor meg a csak történnek a dolgok, vagy nem. Ez van. Ja és az imádott öreg robogóm is szívbeteg és ízületes lett, erre is költenem kéne, gáz....