Évek óta gyűjtöm és fűzöm a gyöngyöt. Tudom van nálam sokkal ügyesebb, sok gyönyörűséget látok az oldalakon, de szívből és szeretettel készítem műveimet. Szeretem a kreatív kézműves elfoglaltságokat, gyöngyfűzés, decoupage, varrás és foltvarrás a kedvencem. Létrehoztam a blogot, hogy közszemlére tegyem műveimet. Azután úgy alakult, hogy egy kicsit az életem és egyéb más dolgaim is ide kerültek.
Kedves látogató megtisztelsz hogy rám kukkantasz.
De mindenek előtt: gyöngy, gyöngy, gyöngy....
2011. február 16., szerda
Fázom
Nem igazán van kedvem fűzni, vagyis kedvem lenne, csak: amit szeretnék ahhoz nincs meg minden gyöngyöm, ami van ahhoz meg nincs kedvem. Tulajdonképpen a hideg az oka, fázom és ez elveszi a kedvemet mindentől. Pedig annyi jó ötletem lenne... addig is keresgélek. Igy találtam rá a címer mintájára is, sőt még gyöngyöm is akadt hozzá. Két hete ez az egyetlen amit gyöngyöltem. Minden nap oda ülök nézegetem rakosgatom aztán nem csinálok semmit...mikor lesz már tavasz.... meleget akarok!!!!!!
2011. február 6., vasárnap
Ajjaj...
A tegnapi hangulatom adott volna témát az agyfürkészeknek. Cuppogva nyalogatták volna a tíz ujjukat. Nem mondom hogy nekem jól esik az ilyen depis hangulat,(gondolom másnak sem) de termékeny nap volt. Három nyakbavalót készítettem el egy délután, szinte észre sem véve, hogy mit csinálok, úgy el voltam belülről zoknisodva. Reggel kisütött a nap, fényképezni is lehetett, tehát fel is kerültek a képek. Bár olyan nagyon nem hepi a hangulatom, de megpróbálok nem agyalni, ma inkább nem fűzök, körülnézek a neten...
2011. február 5., szombat
A lélek fénye kihuny.
Azt hiszem mostanában túl sokat gondolkodom, lehet hogy nem kellene. A világ alakulása is belejátszik a gondolatok sötét voltába. Túl sok a negatív gondolat és ez egy idő után kioltja a lélek fényét. Mikor az embet eljut a lét-nem léttől, a létezem-nem létezenig, és -az akkor mi van, semmiig- lehet hogy....., persze néha a negatív visszacsatolások megerősítik a gondolataiban. A baj a megszokás, már nem is fáj, mikor tudod hogy mindíg is így volt. Teszed a dolgod, éled kicsiny kis életed, megszokod hogy sokszor levegőnek néznek, (tudod, levegő nélkül nincs élet), amit kérnek megteszed, segitesz amiben csak lehet, csak neked ne kelljen semmi, neked nem lehet hogy gondod van, nehogy már rám haragudj a világ helyett. Dehogy is haragszom, a világra sem , nemhogy másra, csak hát néha ....igen ezek a kis dolgok egyre halványítják a lélek fényét és egy idő után a lélek fénye kihuny....
2011. február 3., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)