Egyszerű és mutatós (szerintem), az alapanyag sem került
sokba, klassz nyári kiegészítő.
Már nagyon tele a hócipőm, illetve a gumicsizmám. Már
megint felhőszakadás, most kevesebb jéggel igaz, de sokkal
több vízzel. Vasárnap délután fél hat után leszakadt az ég,
pillanatok alatt olyan vihar kerekedett hogy csuda, figyeltük
az időkép radarját a neten, láttuk hogy jön, mégis hirtelen jött.
Az egyik szoba beázott, nem kicsit, a pincébe a ház alatt
befolyt a víz, a terasz teteje kilyukadt, a ház legtetejéről a
szél letépett egy hat méteres lécet, az egyik gép valószínűleg
elhalálozott, nem volt elég gyors a kikapcsolásban.
Amúgy szép az élet, jól vagyunk, biztosítónak jelentve.
A múltkori esős képeken lévő vizet kéretik megszorozni
hárommal na ez a mennyiség vágtázott végig kicsiny falunkon.
Az öregebbek szerint sem volt soha ennyi víz, a képen látható
utcában nőttem fel emlékeim szerint, és anyukám szerint sem,
soha nem volt ilyen, hogy az utca közepén lábszár középig
érjen a víz. Könyörgöm valaki csak egy kicsit zárja el
a csapot. Már lassan átveszem malacka köszöntését a
Mici mackóból: Boldog viharnapot... :)